ez a helyi színekkel árnyalt népi tudás és folklórkincs, a szájhagyományozó népi műveltségben máig fellehető folklórarchaizmusok egész sora voltaképpen székely hagyomány, felvillantva azt, hogy milyen lehetett a székelyek népköltészete a szóbeliség fénykorában, de akár még másfél száz esztendeje is [...]
Az pedig már-már magától értetődő, hogy a jóformán történelem nélküli - mert egészen a legutóbbi időikig sűrű erdőség által borított - Gyimes történeti monda-készlete miért azonos szinte teljes egészében Kászon, Csík, Gyergyó történeti monda-repertoárjával.