A mű öt fő részből áll. Az első kettő lét- és ismeretelméletét fogalmazza, a harmadikban az embert mint önfenntartó természeti lényt értelmezi. Ez a három rész csak előkészítése a két utolsó gondolatmenetének: ezekben fejti ki etikáját egyrészt a mindenkihez, másrészt a bölcshöz illő életvitelről. A rendszer gazdag tartalmából több alapgondolat maradandó értéknek bizonyult - így pl. a "causa sui"-elv (önmeghatározottság elve), nézetei a dolgok és képzetek rendjének megegyezéséről, a szabadság felismert szükségszerűségként való értelmezése stb.
