Bernard-Henri Lévy: Világhírű francia filozófus, író és közéleti személyiség, aki az Új Filozófusok mozgalom egyik alapítója. Az 1970-es években szakított a marxizmussal, és olyan műveivel rázta fel a francia értelmiséget, mint a Barbarism with a Human Face (1977) vagy a The Testament of God (1979).
Stílusa vitatott a „celebaura” miatt, azaz fontosabb a látvány és az önpromóció, mint a valódi filozófiai mélység
(La Barbarie à visage humain, 1977) áttörést hozó műve, amely alapjaiban rázta meg a francia baloldali értelmiséget.
Érvelése szerint minden olyan ideológia, amely egy abszolút "jó" társadalom megteremtését tűzi ki célul, elkerülhetetlenül magában hordozza a totalitárius diktatúra csíráit. A "humanitárius" vagy "forradalmi" álarc mögött valójában az abszolút gonosz gépezete működik.
Pesszimista humanizmus: A szerző szerint a haladásba vetett hit illúzió. Úgy látja, hogy a történelem nem egy jobb világ felé halad, hanem a sötétség erőinek győzelme felé, hacsak az értelmiség nem vállalja fel a folyamatos küzdelmet a gonosz ellen.
A cím (Barbárság emberi arccal) a prágai tavasz „emberarcú szocializmus” jelszavára utal ironikusan, jelezve, hogy a szocializmus ígérete mögött valójában barbár elnyomás rejlik.
Ez a könyv tette Lévyt országos hírűvé Franciaországban, és elindította az „Új Filozófusok” mozgalmát, akik szembefordultak a korszak domináns szocialista és kommunista eszméivel.
