Már szinte tél volt, de csak a naptár szerint. Az utcákra, ahol minden három ember közül egy nevet és legalább kettő mosolyog, - a parkok ritkás, szőkült üstökébe, a födetlen nyakú leányok hajcsigái alá bekúszott és tavaszi játékot űzött a nap, olyan kicsit túlmohó, túlcsintalan játékot, amilyen a már vénülő gavallérok fiatalost hazudó pajkossága.
