A X. vándorgyűlést 1931. augusztus 28–30-án Nagyenyeden tartották 25 évvel a szintén itt
megrendezett II. vándorgyűlés után. A vándorgyűlés elnöke ezúttal is dr. Boros György volt. A
nagyenyedi rendezőbizottság elnökének dr. Garda Kálmán nagyenyedi ügyvédet kérték fel, az-
zal az ajánlással, hogy vonják be a bizottságba, vallásfelekezeti különbség nélkül, Nagyenyed
vezetőit, az elvégzendő munkába pedig, az Egyesület ottani tagjain kívül, minden arra vál-
lalkozót. A mozgósítás jól sikerült, a rendezvényeken részt vettek román és német egyesületi
képviselők és hallgatóság is. Több mint 100 főnyi vendég érkezett Nagyenyedre. A küldötteket
Dóczy Ferenc a Bethlen Kollégium rektor-professzora meleg szavakkal üdvözölte. „Az első
és ezen második alkalom között egy negyed század telt el. Elegendő idő arra, hogy emberek,
viszonyok gyökeres változáson menjenek keresztül – mondta. – […] Az Egyesület ma is az
Istenadta szellem egyik legnagyszerűbb alkotását: a tudományt kívánja fejleszteni, népszerűsí-
teni. Ezáltal akarja az embert fejlődésében az értelem mind magasabb fokára emelni, a tudást,
a műveltséget mennél szélesebb rétegben otthonossá, valósággal közkinccsé tenni. [...] E drága
örökség tüze fog felcsapni és magasra lángolni azon az oltáron, amelyen az EME az ő alapító-
jának emlékétől is megszentelt ősi falak között készül bemutatni Istennek a legszebb áldozatot:
a szellem betakarított termését.”
A megnyitó díszgyűlést a Bethlen Kollégium dísztermében tartották. Az enyedi rendező-
bizottság ez alkalommal babérkoszorút helyezett gr. Mikó Imrének a teremben levő olajfest-
ményéhez és Kőrösi Csoma Sándor bronzból készült mellszobrára. Az üdvözlőbeszédet a zsú-
folásig megtelt teremben ez alkalommal is Boros György tartotta. Beszédében kihangsúlyozta,
hogy az Egyesület nem azért keresi fel vándorgyűlésével egyik-másik várost, hogy tagjai tudo-
mányával dicsekedjen, hanem hogy a tudás iránti érdeklődést serkentse. Beszédében az elnök
új orientációt ajánlott az Egyesület számára. Azt, „hogy Erdélyi Múzeum-Egyesületünk keres-
sen és találjon érintkezést a másik két erdélyi egyesülettel. [Testvér egyesületeken az előadó
a Verein für Siebenbürgische Landeskundet és az ASTRA-t értette.] Ha Erdélyünk múltja erre
nem intene eléggé, a tudomány, az ismeretszerzés és gyarapítás vágya hasson ránk és a mi er-
délyi testvéregyesületeink irányító tagjaira. A tudomány és ismeretek mezején legyen közöttük
unió.” Az ajánlás azonban mindmáig visszhang nélkül maradt. A különböző egyesületek és
helyi intézmények üdvözlőbeszédei után elhangzott Kazinczy Ferenc és erdélyi útja című dísz-
előadásában Kristó György a nagy nyelvújító erdélyi hatását boncolgatta.
A következő két nap a szakosztályok előadásai következtek. A négy ülésszakra osztott 18
előadás közül 8-at a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, 6-ot a Természettudományi,
kettőt az Orvostudományi és ugyancsak kettőt a Jog- és Társadalomtudományi Szakosztály
részéről tartottak. Ezek közül csak hármat tekintettek szakelőadásnak, két természettudomá-
nyit és egy nyelvtudományit, éspedig Török Zoltánnak Adatok a Nagyküküllő megyei neogén
geológiához, Bányai Jánosnak Udvarhely vármegye iszapforrásai, valamint Szabó T. Attila
Adalékok a magyar diákéneklés történetéhez címűt. A többi népszerű jellegű volt. A népszerű
előadások közül megemlítjük Járai István előadását Kőrösi Csoma Sándorról, Balogh Artúrét
A kisebbségek nemzetközi védelméről, Bányai Jánosnak a Székelyföld mint fürdő-ország című-
eket.
A rendezvény programjában szerepelt még a református vártemplomban tartott istentiszte-
let, amelyen Jancsó Sándor lelkipásztor a prédikációjában is méltatta az EME tevékenységét
és a nagyenyedi vándorgyűlés sikereit. A helyi szervezők este jól sikerült műsorral lepték meg
a résztvevőket, amit Dóczyné Berde Amál festőművésznő vezetésével az Iparos Önképzőkör
műkedvelői adtak elő. 29 Az augusztus 31-ére a Pilis hegyre tervezett kirándulás rossz időjárás
miatt elmaradt. / Pál-Antal Sándor: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1906–1943 közötti vándorgyűlései
