Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak
egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt,
mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból
a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette
a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan
leült a híd mellé.
A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a
macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka
megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s
felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig.
A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát.
Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka
szólalt meg:
- Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy
miféle nemzetség?
- Én vagyok a Kacor király!
- Kacor király? Soha hírét nem hallottam!
- Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni,
olyan nagy a hatalmam.
Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy
legyen vendége egy kis csirkehúsra.....
/Kacor király/
