Köztudomású dolog, hogy Angolországban és Franciaországban műkedvelők valóságos szenvedéllyel rendeznek felolvasásokat és előadó-estéket, néha pusztán családi körben. Ebben a két kulturországban majdnem olyan sűrűn forgatják a poétikát, mint nálunk a kártyát. A művelt francia és a művelt angol szorgalmasan jár kurzusokra, ahol az olvasást és a felolvasást tanítják, nálunk azonban a felolvasó-asztal mellett is ritka a jó felolvasó, arról pedig beszélni sem akarok, hogy írók, - kiváltképpen drámaírók, - hogyan olvassák föl saját művöket, kivált ha versben van írva. Vannak poétáink, akik úgy olvasnak, mint gyermekek az iskolában, taktusra, akarom mondani: a sor végén állanak meg és nem ponton. Aki pedig zsúrokra járatos, az saját kárán tapasztalta, hogy a művészet nálunk gyakran nem egyéb ugyan, mint dilettantizmus, de a dilettantizmus még azt sem tudja, hogy mi fán terem a művészet.
Védőborító nélküli példány. A hátsó kötéstábla pótolt.
