"... az ember semmiképp sem tökéletes, de egyfajta részecskéje a tökéletesnek. Mivel azonban a világ mindent átölel, és semmi sincs, ami ne lenne meg benne, azért minden tekintetben tökéletes. Lehet-e hát valami, ami a legjobb, és belőle mégis hiányzik? A gondolkodásnál és az értelemnél ugyanis semmi sem kiválóbb. Ezek a képességek tehát nem hiányozhatnak a világból... Ennélfogva, ami a világ egészében a legnagyszerűbb, annak valamiféle tökéletes és föltétlen formában kell léteznie; a világnál viszont semmi sem tökéletesebb, az erénynél semmi sem kiválóbb, következésképp ez erénynél semmi sem kiválóbb, következésképp az erény a világegyetem sajátja. És bár igaz, hogy az ember természete nem tökéletes, az erény mégis megvalósul az emberben. De mennyivel könnyebben ölt ezért testet a világban? Ennélfogva van benne erény: Bölcs tehát és éppen ezért isten. A világmindenségnek ezt az isteni voltát fölmérve, ugyanezt az istenséget kell tulajdonítanunk a csillagoknak is, amelyek az aether legmozgékonyabb és legtisztább részéből születnek, s ennélfogva nem keverednek más természetű elemmel, teljes egészükben izzanak és ragyognak."
