Az erdélyi író és kiadója, az Erdélyi Szépmíves Céh, mindíg számon tartották az erdélyi magyar könyv olvasóját. Az olvasó nem volt soha egyetlen, a távol homályában álló ismeretlen tömeg az erdélyi író előtt. Személyes közelségben állt vele. Név szerint számon tartotta. Az erdélyi író tudta, hogy ő egymagában, a művészi magyar írás erdélyi teremtésében, műve alkotásában szokatlanul is magányos marad, ha nem áll meleg közelségben azokkal, akik lelkük ajtaját kitárva, várják szavát. Tudta, hogy azt a dicsőséges folyamatot, amelyet ma minden magyar "erdélyi irodalom" néven ismer, csak együtt teremthetik: író és olvasó. Az alkotásból, ha a magyar szellem e meglepő virágát, az uralomváltozás utáni Erdély irodalmi életét egységes szellemi műnek nézzük, az olvasó éppen úgy kivette részét, mint maga az író. Az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar írók kiadóvállalata, több mint tíz éve már azért alakult, hogy közvetlen és állandó kapcsolatot teremtsen az erdélyi író és olvasója között. Amatőrkiadású könyvei mindenikében közli pártolótagjai (amatőrkiadású könyveinek előfizetői) nevét. Kultúrdokumentumként is a jövendő számára, amely egyébként csak az alkotó nevét szokta feljegyezni, csak a hangot, amely elhangzott, felejtve a visszhang kedvességét és értékét.
